VARGATELEP 1945 ELŐTT, ÉS MOST

Vargatelep 1945 előtt, és most

Kevesen tudják, hogy Vargatelep a nevét a Varga nevezetű hentes családról kapta, mert az ő házuk volt az első ház a telepen, mely a mai Zománc utca sarkán épült, ma is látható, de teljesen át van építve. Az 1800-as évek végétől fokozatosan alakult ki a telep mai arculata.

A Vargatelep a Lőrinci úttól az Erzsébeti temetőig helyezkedett el. Az Ó-falutól vasút választotta el, úgy ahogy most is.

A háború előtti utca nevekből csak a Vitéz u., Csillag u. és a Könyves Kálmán u. maradt meg. A Wekerle Sándor utcát a háború után Sallai utcának nevezték el, majd 2003-tól újból Wekerle lett a neve.

Az Erzsébeti Temetőtől haladva a Könyves Kálmán utca jobb oldalán az első utcát Hajnal utcának hívták, ma Hintó a neve. Három sváb család lakott ott. Következett a Virágh Benedek ma Teknő, négy család lakta, majd a Pázmány, ma Pázmándnak hívják, két család lakott ott.

A Könyves Kálmán u. túl oldalán egészen a mai Tószeg utcáig nem voltak házak, mert az egy vizenyős, lápos terület volt. Az esővíz oda folyt, a mai napig is problémák vannak, ha sok eső esik.

A Bethlen Gábor utca mai Tószeg u. sarkán volt egy hentes bolt ebben az utcában már több család lakott, többek között Galambos Lajos anyai nagyszülei is ott laktak, és anyukája gyerekként ott nevelkedett.

A Bocskai utca a mai Lóállás u. több mindenről nevezetes. A sarkán a Vailits család fűszerboltja állt, vele szemben a mai napig emlegetett Krammer Kocsma. A kocsma megalapítója Amerikából telepedett haza. Eleinte csak kocsmaként működött, két kicsi helységből állt később vendéglő lett belőle, majd a tulajdonos táncteremnek is használható épületrészt építtetett hozzá. Nem volt olyan hétvége, hogy valamilyen táncmulatság ne lett volna a Krammer Vendéglőben. A vendéglő egy másik részében a vadászok tartottak rendszeresen összejöveteleket, mert a fővadász is ebben az utcában lakott. Az utca középső részén a mai vadász bolt helyén a Rumpl fatelep működött. A háború alatt a család biztonságos bunkert építtetett a telepen tárolt fákból. Az utca lakói oda menekültek a bombázások elől.

Következik a Vitéz u, ennek az utcának, mint már említettem megmaradt az eredeti elnevezése. Az egyik sarkán hentesbolt, a másik sarkán trafik állt. A hentesbolttal szemben a Fibi család péksége működött. Híresek voltak a finomabbnál finomabb péksüteményeikről. Szerették őket a telepiek. A családot kitelepítették, sose jöttek vissza! Fibi bácsi, a pék bánatában már az úton Németország felé meghalt. A telepiek még mindig emlékeznek rájuk.

A Csillag utca híres az óvodájáról. A háború előtt is óvoda volt ez az épület. A mai nagymamák is ott voltak óvodások. elmondhatjuk, hogyha azok a falak beszélni tudnának, de sok kedves dolgot mondhatnának. Az óvodával szemben férfifodrászat volt, átellenben fűszerbolt működött. A Révai utca a mai Ruca u. sarkán dolgozott a telep női fodrásza. Háza a mai napig látható, részben fel van újítva, olyan, mint egy kis meseház. A fodrászüzlettel szemben lakott a Heck pék családjával. Őket is nagyon tisztelték a lakosok. Lakodalmak alkalmából a pékségben süttették meg a tortákat, süteményeket, és ha nem tudták egyszerre kifizetni, akkor hitelbe is fizethettek kamat nélkül. A hitelbe való fizetés abban az időben elfogadott volt. Mindig mindenki megadta tartozását, még akkor is, ha csak szóbeli megállapodás volt. Jó lenne, ha ez ma is így lenne!

Gárdonyi utca mai Zománc utca sarkán lévő ház volt a telep első háza, valamikor hentesbolt volt.

A mai Könyves Kálmán utca itt véget ért, a folytatását Nagy Sándor utcának hívták, ma csak Könyves utca. Itt már nem voltak boltok, de az út mindkét oldalát lakták. Az elején volt egy vasúti felüljáró gyalogosok részére, amit a háború után megszüntettek. A végén volt az un. Felső temető. A temetőbe a háború után már nem temettek, és városrendezés végett szanálták. Az ott lévő régi síremlékeket a Soroksári Múzeum udvarán lehet megtekinteni.

A Lőrinci útról merőlegesen a Csillag utca felé van a Wekerle u. Ennek az utcának csak az egyik oldala volt beépítve, a másik oldalán krumpliföld, kukoricás volt. Egyetlen egy ház állt, a mai SZEPI bolt épülete, ez a mai tulajdonosának nagyszülői háza volt. Ettől a háztól minden irányba már csak a lakosok által kialakított játszótér, foci pálya volt.

A telepen főleg gyári munkások és szakmunkások éltek családjukkal. A fegyvergyárban, Jutagyárban, SORTEX-ben dolgoztak. A front alatt Soroksár lakóit, így a telep lakóit is kitelepítették, kénytelenek voltak azért, hogy életüket mentsék házukat elhagyni. Azok, akik túlélték a háború borzalmait, örömmel tértek haza, és elkezdték otthonuk szépítését. Sajnos örömük nem tartott soká, mert a német anyanyelvűeknek 1946-ban felső utasítás végett örökre el kellett hagyniuk otthonukat, 50 kg csomagot vihettek csak magukkal, és mentek a bizonytalanba.

Vargatelep szülöttje Galambos Lajos a Dáridó megalapítója, és testvére István. Mindenki büszke rájuk. Galambos Lajos nagyapjáról nevezték el Soroksár Zeneiskoláját, unokaöccse, Weimann Antal a Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke.

Még mindig emlegetik a telep rendezvényeit. A Tószeg utcában volt az agyaggalamb lövészeti gyakorló pálya. Gyakran rendeztek bajnokságokat. Európa Bajnokságot is tartottak ott.

A telep a szüreti felvonulásáról is híres. A Krammer kocsmából indult a lovas kocsis, népi táncos menet zenészekkel kísérve. A Sramliig vonultak, ott megpihentek és visszajöttek a Krammerig, ahol reggelig tartó szüreti bállal ért véget a nap.

Locsoló bálokra az Ó-faluból is jöttek a Krammer Vendéglőbe bálozni, onnét mentek hajnalban a fiúk csapatostul főleg szódásüveggel felszerelkezve locsolkodni.

Mindez a múlté. Sajnos a Krammer Vendéglő megszűnt. Már nincsenek rendezvények, jelenleg pizzéria van az egyik felében a másik részében közért és szépségszalon üzemel.

Az egész telepen csak két üzlet van, viszont a régi házak újjáépültek, és a kukoricás helyén új házak állnak, és új utcák jöttek létre.

Meg kell még említenem, hogy egyedül csak a Vargatelepen szokás, hogy halál esetén a gyászoló család anyagi megsegítésére gyűjtést szerveznek. A háború után nagy volt a szegénység akkor is sokba került a temetés. A telep lakóit a kitelepítés még összetartóbbá kovácsolta, ezért kölcsönösen segítettek a bajba került családoknak. Egy nagyon leszegényedett családnál történt halálesetkor kezdték el, az adakozást, és ezt azóta is tartják.

Sokan élnek még azok közül, akik a telepen születtek és gyerekeskedtek. Az ő visszaemlékezéseikből tudtam össze foglalni a leírtakat. Köszönöm Landsmanné Kaltenecker Máriának és Szűcsné Baranyai Máriának, Duhaj Istvánnak Weishaupt Alexnek  a segítségét.

                                                                                                    Mikó Imréné

SOROKSÁR ÚJTELEP ANNO

Soroksár Újtelep Anno

Egyre kevesebben emlékeznek arra, hogy hogyan is nézett ki Soroksár Új-telep.

Hol voltak a boltok, hogyan éltek az emberek, mi történt a háború alatt?!

Szerencsére vannak még, akik vissza tudnak emlékezni a múltra. Az ő elbeszélésük alapján tudom leírni, hogy hogyan nézett ki Új-telep a temetőtől a mai Szent László utcáig bezárólag.

Temetősor, Borona, Vörösmarty, Vadőr utcák már akkor is meg voltak, de sokkal kevesebb ház állt. A házak hosszúkás egy vagy két szoba-konyhás-kamrás épületek voltak. Az utcák udvarok tiszták, rendezettek Nagy volt a szegénység, de az emberek megbíztak egymásban. Mindenki mindenkit ismert, egymást tisztelték és segítették.

A Temetősor üzlet nélküli volt, csak a Tartsay két sarkán úgy, mint most volt egy virágüzlet a másikon meg sírköves. Tovább menve a Borona- Tartsay utca egyik sarkán egy másik sírköves működött a másik sarkán pedig a mindenki által igen kedvelt zúg pálinkás. Az utca végén a mostani tüzép felé haladva egy fűszerüzlet árulta portékáit.

A Vörösmarty utca volt a bevásárló utca a páros oldalon az Alsó Határ úttól kezdődően volt egy hentes bolt, három házzal arrébb egy virágos, mellette egy fűszeres, melyből később hangszer javító bolt lett. A bolt régi bejáratát és az épületet ma is eredeti állapotban láthatjuk. A Tartsay- Vörösmarty sarkán fodrászüzlet és trafik volt. Szemben a túlsó sarkon cipészműhely. Vele szemben a mai IWETTE virág bolt helyén vendéglő üzemelt. Ez az épület volt a telep legelső háza. A vendéglővel szemben fakereskedés üzemelt. Vörösmarty Alsó Határ út sarkán, a páratlan oldalon Újtelep egyetlen péksége a Szeltner Lénárd Finom Sütödéje árusította pékáruját. Napi 3-4 mázsa lisztet dolgoztak fel. A pékség 1938-tól 1960-ig működött.

1950-ben egyik óráról a másikra államosították. A volt tulajdonos, mint alkalmazott továbbra is ott dolgozhatott. A pékség mellett egy ortopéd cipész mester dolgozott, később a műhelyből borkereskedés lett.

A Vadőr u. és Tartsay u. sarkán Fax hentes üzlete állt. A másik sarkon fűszer bolt volt. Fax hentes tragikus halálára még mindig emlékeznek az itt lakók. A háború alatt védelmébe vette szeretteit, barátait, ezért lelőtték. Holteste két napig hevert az úttesten, eltemetni nem tudták, mert kijárási tilalom volt.

A Nyír utca elején is volt még egy hentesbolt, és az Árvíz utca elején egy szatócsbolt. Három hentes és négy fűszeres látta el az itt élő lakosokat. Ha valakinek anyagi gondjai voltak hitelbe vásárolhatott, mert mindenki tudta a másikról, hogy ahogy tudja, rendezi adósságát.

Az utcák Vasfű utca felé eső végén volt az Új-telepiek piaca. A Soroksáriak szekerekkel hozták ide portékáikat. A piac a háború után megszűnt. A Vadőr utca végén homokdomb állt, a gyerekek oda jártak szánkózni. Az iskola helyén virágkertészet volt. Az iskolával szemben nyírfaliget, később konzervgyár és tejüzem. A Szent László- Tartsay saroknál álló impozáns épület a hozzá tartozó kerttel együtt, melyben ritkaságszámba menő fák- növények voltak a Vitéz Jenővári családé volt. Ez a villa volt a telep második háza. Hozzá tartozott még a Kertes utcától a Mezőlak utcáig lévő lápos terület. Sajnos már nem az ő tulajdonuk, és az épület egyre rosszabb állapotban van, hajléktalanok lakják. Kár érte!

A Béke utcai óvoda épülete volt a kihelyezett Községháza. Háború alatt kézi tekerős szirénával onnan jelezték a légiriadót. Szent László u. Árvíz u. sarkán lakott a község orvosa dr. Dobos Ödön, mindenki tisztelte.

1945. január 3-án érte el a telepieket a front. Holdfényes éjszaka volt, mikor először jöttek be az oroszok. Január 7-ig hol a németek hol az oroszok szállták meg a települést. Kijárási tilalom volt. Mindenki rettegésben élt, mert szabad rablás volt. A Nyír utca – Tartsay u. sarkán ma is álló épületben volt az oroszok elsősegélyt nyújtó helye. A telepet öt bombatalálat érte. Az egyik bomba egy házat teljesen eltüntetett, négy bomba a mai Nyír utcai lakótelepi házak helyére esett. A bombatölcsérekben később a gyerekek fürödtek és korcsolyáztak. Egész addig, amíg a lakótelepet fel nem építették. A Kertes u. - Mezőlak utcáig a területet feltöltötték, mert mocsaras lápos volt és a ma is meglévő földszintes házakkal építették be, 50-60 éve.

Az iskolát 1963-ban adták át.

Épül-szépül Új-telep, egyre több házat építenek, örömünkre egyre többen költöznek ide. Jó lenne, ha az új lakók is megismernék egymást, és a régi lakosokat is, azért, hogy tudjunk egymásnak segíteni, örömet szerezni úgy, mint azt tették elődeink. Így tudtak a nehéz időkben is helyt állni, megmaradni.

Mikó Imréné