KARÁCSONY

KARÁCSONY

A karácsony szláv eredetű szó, az újba átlépőt jelent.

A pogány mitológiában karácsony a Mithras-kultusz, azaz a Napisten ünnepe, a fény születése volt. A pogány napteológia szerint december 25-én ünnepelték Szíriában és Alsó-Egyiptomban a nap születését. Innen került az ünnep Rómába. A nyugati egyházban a karácsony ünneplése a 4. század elején kezdődött. A 325-ös niceai zsinat határozata alapján karácsony Jézus Krisztusnak, az igazi fény születésének emléknapja. Karácsonynak nem a fenyőfa a legősibb jelképe, hanem a jászol. 
1223-ban assisi Szent Ferenc volt az első, aki a csodálatos betlehemi eseményre emlékezve eredeti környezetben, egy valóságos barlangban felállított játszol mellett végezte a karácsonyi istentiszteletet. Ezt követően nagyon gyorsan elterjedt a „Betlehem” felállításának szokása. Először Itália szerte, később Német-, Francia-, Cseh- és Lengyelországban terjedt el. Magyarországra az első Betlehemeket még Ferenc életében hozták tanítványai. A karácsonyfa-állítás elődje a karácsonyi piramis volt. A karácsonyi piramis legegyszerűbb formája egy nagy virágcserépbe állított, vagy fatönkhöz erősített deszkaszál volt, melyre keresztbe két-három vékony, felfelé rövidülő deszkadarabot szegeztek. A keresztbe szegezett deszkák végén gyertyát gyújtottak. A 18. század közepén kezdték Németország egyes helyein a dísztelen piramist fenyőgallyakkal ékesíteni.

Ádám és Éva névnapja a naptárban december 24-re esik. Ezzel függ össze az a feltételezés, hogy a korai keresztények karácsonykor almafát állítottak szobájukba. Később az almafa helyét foglalta el a fenyőfára függesztett alma.

A mostani karácsonyfa-állítás szokása hazánkban csak a tizenkilencedik század végén kezdett elterjedni. A karácsonyfa történeténél azonban sokkal fontosabb az a jelentéstartalom, amit hordoz. A fenyőfa örökzöld tűlevelei az élet reménységét jelképezik. Ugyancsak erről beszél a fenyőfa formája is. Felfelé keskenyedik és csúcsával Isten felé mutat. Minden egyes ágacskája a keresztre, tűlevelei pedig a töviskorona tüskéire emlékeztetnek. Jászol és kereszt összetartozását így hirdeti.

A karácsonyfa legszebb dísze a gyertyafény. Isten fényét jelenti. A színes gömbök a napkeleti bölcsek ajándékaira emlékeztetnek. A színes papírláncok az édenkerti kígyót juttatják eszünkbe. A karácsonyi ajándékozás kedves szokása szeretetből fakad.

Isten Fiában önmagát ajándékozta az emberiségnek. Ugyanígy, aki szeretetből ad, az egy kicsit önmagát adja a másiknak, ezért az ajándék igazi értéke a szeretet. Így válik a karácsony a szeretet ünnepévé.

.

Mikó Imréné

Ki a szociálisan érzékeny?

KI A SZOCIÁLISAN ÉRZÉKENY?

Egy települési önkormányzat működésének vannak törvényileg előírt, kötelezően ellátandó feladatai, lásd: iskola, óvoda, stb. fenntartása, működtetése, és lehetnek önként vállalt feladatok, mint pl. a temetési segély, iskolakezdési támogatás, karácsonyi csomagosztás, stb. Hogy mindeme kedvezményekben kik részesülhetnek, arról a képviselőtestület saját rendelete alapján dönt.

2010 őszét követően a helyi FIDESZ- frakció nyomására a legtöbb önként vállalt feladat – tiltakozásunk ellenére – megszűnt. Az indok minden esetben a költségek csökkentése, a szigorú, feszes gazdálkodás volt. Mindez elfogadható lenne, ha egyébként más irányokban nem folyna el rengeteg közpénz értelmetlenül! A 2014-es országgyűlési választások közeledtével a Fideszes képviselők a 75. életévüket betöltött soroksári lakosok számára alanyi jogon évi egyszeri 10.000 Ft-os Erzsébet-utalványt indítványoztak. A karácsony közeledtével mi független képviselők (dr. Kolosi Ferenc, Mikó Imre, Fuchs Gyula) azt javasoltuk, hogy már a 70. év felettiek, valamint a kettő, illetve több gyermeket nevelő családok is részesüljenek eme kedvezményben, de ezt a javaslatunkat a FIDESZ – frakció és Geiger Ferenc Polgármester Úr elvetették. Próbálkoztam észérvekkel hatni rájuk, hiszen a mai nehéz gazdasági helyzetben sok nyugdíjasnak és a több gyermeket nevelő családoknak is szükségük lenne Soroksár önkormányzatának segítségére. Mindhiába!

Hogy ki a szociálisan érzékeny, a Tisztelt Olvasó döntésére bízom:

Fuchs Gyula képviselő

A "Jereváni Rádió" jelenti

A „Jereváni Rádió” jelenti

Az idősebb korosztály még emlékezhet erre a fenti című régi viccre, amelynek csattanója az, hogy a valóság éppen az ellenkezője volt annak, mint amit a hivatalos szervek az emberek felé híreltek.

Nos, a soroksári „Jereváni Rádió” jelentette: amennyiben az ITTHON VAGYUNK EGYESÜLET nyerné meg az önkormányzati választásokat, úgy a városházi dolgozók felét kirúgnák. Ezzel szemben a valóság: Minden hozzáértő, munkáját közmegelégedésre végző önkormányzati dolgozó számára biztonságot ígérünk, hiszen éppen az elmúlt néhány év során történt a legtöbb elbocsájtás. Minden területen fontosnak tartjuk a létbiztonság erősítését. Azt szeretnénk, ha a soroksári városházán (és egyéb területeken is) minél több soroksári kapna munkát!

Azt is híreli a helyi „Jereváni Rádió”, hogy az ITTHON VAGYUNK EGYESÜLET tagjai szerint csak a svábok vannak itthon Soroksáron. Ezzel szemben az igazság: Minden tisztességes, Soroksárt szerető, a közösséget, hagyományokat tisztelő embertársunk itthon van, nemre, fajra, felekezetre való hovatartozástól, avagy itt élésük kezdetétől függetlenül. Minden embertársunk itthon van, aki szívvel-lélekkel szereti hazáját, Soroksárt, aki nem számító anyagi-politikai érdekből tevékenykedik közöttünk.

A legutóbbi félrevezető információ pedig, hogy én, dr. Kolosi Ferenc az ITTHON VAGYUNK EGYESÜLET elnöke és polgármester-jelöltje egészségügyi okokra való hivatkozással visszaléptem a polgármester jelöltségtől. Nos, ezúton is tájékoztatom a Tisztelt Lakosságot, hogy köszönöm szépen, jól vagyok, és természetesen 2014-ben az ITTHON VAGYUNK EGYESÜLET polgármester-jelöltként indulok.

A mindenkori „Jereváni Rádió” a hazug hatalom eszközeként hamis hírek terjesztésével kívánja félrevezetni, saját érdekében befolyásolni az embereket. A „Jereváni Rádiót” működtetők félnek az igazságtól, amely - minden igyekezetük ellenére – előbb-utóbb úgyis kiderül!

dr. Kolosi Ferenc

Áldások és érdemrendek

ÁLDÁSOK ÉS ÉRDEMRENDEK

„A kitüntetések olyanok, mint a bombák. Mindig fentről jönnek, és gyakran ártatlanokat találnak el.” – mondotta volt néhai kiváló színművészünk, Őze Lajos.

Minden kitüntetés, elismerés más és más. Azonban az a közös bennük, hogy mindegyiket szabályok és feltételek alapján adományozzák. Teszem azt, egy állami érdemrend feltételei, hogy az adományozott példamutató életvitelű, a közösségért önzetlenül és kiemelkedően ténykedő, vitathatatlanul tisztességes legyen. Vagy például a Pápai Áldás nyilvánvaló követelményei: az erkölcsös, példamutató keresztény életvitel, az emberekért, az egyházért való jámbor, önzetlen tevékenység, stb.

Mégis, életünk során olykor azt tapasztaljuk, hogy a feltételeknek nem megfelelő, érdemtelen személyeket tüntetnek ki. Hol azért, mert jó elvtársak, vagy jó haverok, vagy, mert a közpénzt sajátjukként adományozzák látványosan, tehát megvásárolják az elismeréseket. Ki a felelős mindezekért? – tesszük fel a kérdést, hiszen a felső adományozó (államfő, miniszterelnök, Pápa, stb.) nem ismerhet mindenkit, tehát sok esetben nem tudhatja, hogy a felterjesztett személy megfelel-e az előírásoknak. Akkor ki? Hát a felterjesztő! Az ő erkölcsi felelőssége, hogy kit ajánl bizalomra. Hányszor és hányszor tapasztaljuk, hogy méltatlan farizeusokat magasztalnak fel. Ugyanakkor olyan kiváló embereket, akik egész életükben szerényen, munkásságukkal, emberségükkel a köz javát szolgálják, köszönetre sem méltatnak. Igaz, ők az egyszerű, dolgos, szerény „kisemberek”, akikből nincs látványos haszon.

Ha az elismeréseket politikai, vagy anyagi érdekből, és nem a valódi érdem alapján adományozzák, akkor azok elveszítik hitelességüket, értelmüket, és értéküket. Ekkor lesz a kitüntetésből, érdemrendből plecsni, az oklevélből meg flepni!

Hány és hány tisztességes, példamutató keresztény életet élő, munkásságát a közösségnek, egyházának szentelő egyszerű soroksári ember soha nem kapott sem kitüntetést, sem Pápai Áldást. Mindezek kapcsán Krisztus cselekedetei jutnak eszembe, aki az igaz embereket felmagasztalta, a kufárokat pedig kiverte a templomból!              De ez régen volt!

Unyi János Antal