Áldások és érdemrendek

ÁLDÁSOK ÉS ÉRDEMRENDEK

„A kitüntetések olyanok, mint a bombák. Mindig fentről jönnek, és gyakran ártatlanokat találnak el.” – mondotta volt néhai kiváló színművészünk, Őze Lajos.

Minden kitüntetés, elismerés más és más. Azonban az a közös bennük, hogy mindegyiket szabályok és feltételek alapján adományozzák. Teszem azt, egy állami érdemrend feltételei, hogy az adományozott példamutató életvitelű, a közösségért önzetlenül és kiemelkedően ténykedő, vitathatatlanul tisztességes legyen. Vagy például a Pápai Áldás nyilvánvaló követelményei: az erkölcsös, példamutató keresztény életvitel, az emberekért, az egyházért való jámbor, önzetlen tevékenység, stb.

Mégis, életünk során olykor azt tapasztaljuk, hogy a feltételeknek nem megfelelő, érdemtelen személyeket tüntetnek ki. Hol azért, mert jó elvtársak, vagy jó haverok, vagy, mert a közpénzt sajátjukként adományozzák látványosan, tehát megvásárolják az elismeréseket. Ki a felelős mindezekért? – tesszük fel a kérdést, hiszen a felső adományozó (államfő, miniszterelnök, Pápa, stb.) nem ismerhet mindenkit, tehát sok esetben nem tudhatja, hogy a felterjesztett személy megfelel-e az előírásoknak. Akkor ki? Hát a felterjesztő! Az ő erkölcsi felelőssége, hogy kit ajánl bizalomra. Hányszor és hányszor tapasztaljuk, hogy méltatlan farizeusokat magasztalnak fel. Ugyanakkor olyan kiváló embereket, akik egész életükben szerényen, munkásságukkal, emberségükkel a köz javát szolgálják, köszönetre sem méltatnak. Igaz, ők az egyszerű, dolgos, szerény „kisemberek”, akikből nincs látványos haszon.

Ha az elismeréseket politikai, vagy anyagi érdekből, és nem a valódi érdem alapján adományozzák, akkor azok elveszítik hitelességüket, értelmüket, és értéküket. Ekkor lesz a kitüntetésből, érdemrendből plecsni, az oklevélből meg flepni!

Hány és hány tisztességes, példamutató keresztény életet élő, munkásságát a közösségnek, egyházának szentelő egyszerű soroksári ember soha nem kapott sem kitüntetést, sem Pápai Áldást. Mindezek kapcsán Krisztus cselekedetei jutnak eszembe, aki az igaz embereket felmagasztalta, a kufárokat pedig kiverte a templomból!              De ez régen volt!

Unyi János Antal