KARÁCSONY
A karácsony szláv
eredetű szó, az újba átlépőt jelent.
A pogány mitológiában karácsony a Mithras-kultusz, azaz a Napisten
ünnepe, a fény születése volt. A pogány napteológia szerint december 25-én
ünnepelték Szíriában és Alsó-Egyiptomban a nap születését. Innen került az ünnep
Rómába. A nyugati egyházban a karácsony ünneplése a 4. század elején kezdődött. A 325-ös niceai zsinat határozata alapján
karácsony Jézus Krisztusnak, az igazi fény születésének emléknapja. Karácsonynak nem a fenyőfa a legősibb
jelképe, hanem a jászol.
1223-ban assisi Szent Ferenc volt az első, aki a csodálatos betlehemi eseményre emlékezve eredeti környezetben, egy valóságos barlangban felállított játszol mellett végezte a karácsonyi istentiszteletet. Ezt követően nagyon gyorsan elterjedt a „Betlehem” felállításának szokása. Először Itália szerte, később Német-, Francia-, Cseh- és Lengyelországban terjedt el. Magyarországra az első Betlehemeket még Ferenc életében hozták tanítványai. A karácsonyfa-állítás elődje a karácsonyi piramis volt. A karácsonyi piramis legegyszerűbb formája egy nagy virágcserépbe állított, vagy fatönkhöz erősített deszkaszál volt, melyre keresztbe két-három vékony, felfelé rövidülő deszkadarabot szegeztek. A keresztbe szegezett deszkák végén gyertyát gyújtottak. A 18. század közepén kezdték Németország egyes helyein a dísztelen piramist fenyőgallyakkal ékesíteni.
1223-ban assisi Szent Ferenc volt az első, aki a csodálatos betlehemi eseményre emlékezve eredeti környezetben, egy valóságos barlangban felállított játszol mellett végezte a karácsonyi istentiszteletet. Ezt követően nagyon gyorsan elterjedt a „Betlehem” felállításának szokása. Először Itália szerte, később Német-, Francia-, Cseh- és Lengyelországban terjedt el. Magyarországra az első Betlehemeket még Ferenc életében hozták tanítványai. A karácsonyfa-állítás elődje a karácsonyi piramis volt. A karácsonyi piramis legegyszerűbb formája egy nagy virágcserépbe állított, vagy fatönkhöz erősített deszkaszál volt, melyre keresztbe két-három vékony, felfelé rövidülő deszkadarabot szegeztek. A keresztbe szegezett deszkák végén gyertyát gyújtottak. A 18. század közepén kezdték Németország egyes helyein a dísztelen piramist fenyőgallyakkal ékesíteni.
Ádám és Éva névnapja a naptárban december 24-re esik. Ezzel függ össze
az a feltételezés, hogy a korai keresztények karácsonykor almafát állítottak szobájukba.
Később az almafa helyét foglalta el a fenyőfára függesztett alma.
A mostani karácsonyfa-állítás szokása hazánkban csak a tizenkilencedik
század végén kezdett elterjedni. A karácsonyfa történeténél azonban sokkal fontosabb az a
jelentéstartalom, amit hordoz. A fenyőfa örökzöld tűlevelei az élet reménységét jelképezik.
Ugyancsak erről beszél a fenyőfa formája is. Felfelé keskenyedik és csúcsával Isten felé mutat.
Minden egyes ágacskája a keresztre, tűlevelei pedig a töviskorona tüskéire emlékeztetnek. Jászol
és kereszt összetartozását így hirdeti.
A karácsonyfa legszebb dísze a gyertyafény. Isten fényét jelenti. A
színes gömbök a napkeleti bölcsek ajándékaira emlékeztetnek. A színes papírláncok az édenkerti
kígyót juttatják eszünkbe. A karácsonyi ajándékozás kedves szokása szeretetből fakad.
Isten Fiában önmagát ajándékozta az emberiségnek. Ugyanígy, aki
szeretetből ad, az egy kicsit önmagát adja a másiknak, ezért az ajándék igazi értéke a szeretet. Így
válik a karácsony a szeretet ünnepévé.
.
Mikó Imréné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése