SOROKSÁRI PIACOK
Egy település gazdasági,
társadalmi életében meghatározó szerepe van a vásár-, illetve piactérnek, ahol
egy közösség tagjai rendszeresen találkozhatnak. Itt kicserélhetik
véleményüket, megbeszélhetik problémáikat, vagy a közösségi élet egyéb dolgait,
történéseit, amellett megvásárolják a mindennapi ebédhez valót.
Így volt ez Soroksáron is – ahogy mondani
szokták – mióta világ a világ. Soroksár első piaca a mai SZTK előtti Hősök
terén volt, ahol 1896-ig a régi Községháza, később a Zeneiskola működött.
Emlékét őrzi néhány megsárgult fotó egy apró mázsaházról, és néhány, a téren
álló fabódéról. A piac működéséről személyes tapasztalattal már a legidősebb
soroksári ember sem rendelkezik, hiszen 1927-ben megszűnt a piac, a téren
szobrot emeltek az I. világháború soroksári hősei emlékére. Ez idő tájt
költözött a piac a mai Hősök tere - Jelző utca által határolt kb. 8.000 m2 – es
területre, amely két részből állt. A templomhoz közelebbi terület volt a
zöldség piac, a hátrábbi (vasúthoz közeli) rész pedig az állatpiac. A két
területet az Arany János utca választotta ketté. Az állatpiac területén épült
fel az új mázsaház, nagy hídmérleggel a közepén, ahol akár nagy állatokkal teli
teherautókat is lehetett mérni. A mázsaház két oldalán lévő helyiségekben
őrizték a piaci asztalokat, árusító pultokat, amelyeket piaci napokon (szerdán
és szombaton) az árusok kihordtak. Mérleget is itt bérelhettek. A két hatalmas
területen – piaci napok kivételével – óriási focicsatákat vívtak egymással a
község legénycsapatai. A soroksári piac rendkívül látogatott volt, különösen az
őszi eltevések idején. Gondoljunk bele: még nem létezett feldolgozott termék.
Az üzletekben nem lehetett kapni konzervet, mirelit árut, vágott baromfit,
semmiféle tartósított élelmiszert. A háziasszony feladata volt a gyümölcsök
eltevése, savanyúság, szörpök készítése, paradicsom befőzése, és a
tésztagyúrás. Akkoriban óriási feladat volt egy család ellátása, hiszen még nem
voltak a háztartási munkákat megkönnyítő gépek, berendezések. A heti piacokra
éppen ezért nem szatyrokkal jártak bevásárolni, hanem talicskával, tragaccsal,
négykerekű kiskocsival. Érdekesség, hogy ugyan Soroksáron nagy mennyiségű
mezőgazdasági terméket állítottak elő a II. világháború előtt is a
parasztcsaládok, később a termelőszövetkezetek, a helyi piacot mégsem ők látták
el áruval. Az itt termelt mezőgazdasági termékek mindig is Budapest ellátását
segítették a Nagyvásártelepen keresztül. A soroksári piacot a környező
települések termelői – főleg Alsónémedi, Ócsa, Bugyi, Sári - lovas kocsival
szállító parasztjai látogatták, valamint a csepeli Duna parton gazdálkodó
bolgárkertészek. A vonat közelsége miatt
még Lajosmizséről is érkeztek árusok. Öröm volt végigsétálni a hajnali piacon,
az eladásra kínált, megtisztított, friss, ropogós zöldségek, gyümölcsök halmai
között. Az, hogy valami bio termék-e, a ’70-es évek végéig nem volt kérdéses,
hiszen minden az volt. A soroksári piac így működött 1962-ig, amikor is a
terület felét értékesítették, majd beépítették. A maradék részen tovább
működött, egyre kisebb érdeklődés mellett, mígnem 1975-ben végleg megszűnt. A
tömegközlekedés fejlődésével, valamint a bőségesebb áruellátás miatt egyre
népszerűbbek lettek a dunaharaszti és a pesterzsébeti piacok. A soroksári piac helyén
1992-ben vastelep nyílt.
A Soroksár-Újtelepiek ellátásáról
az Erzsébet-Soroksár Temető főbejáratának közelében lévő piac gondoskodott a
két világháború között. A háború után bezárt a piac, majd elkezdődött a terület
beépítése.
A korábban, hosszú évtizedeken
keresztül jól prosperáló piac elhalásának számos gazdasági, társadalmi
körülmény megváltozása lehet a magyarázata. A régi piaccal megint eltűnt egy
hangulatos, hasznos színfoltja Soroksárnak. Sajnos a 2013-ban önkormányzati kezdeményezésre
- nagy reményekkel -, a korábbinál jóval kisebb területen (a templom mögött)
újra indított piac sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Fuchs Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése