Közélet Soroksáron
1945-50 között
A szovjet hadsereg katonái 1945.
január 3-án foglalták el Soroksárt. A település ekkor lakatlan volt, mivel a
front miatt 1944. végén kitelepítették a lakosságot. Január 9-én kezdődött meg
a visszatelepítés. A szovjet hordák először kirabolták Soroksárt, majd háborús
sérelmeik megtorlásaként kényszermunkára hurcoltak több ezer soroksári embert.
Ugyanekkor felfüggesztették Soroksár önkormányzatát. Az 1945. novemberi
választáson Soroksáron az alábbi eredmény született: Szociáldemokrata Párt 41,6
%, Kisgazdapárt 30,1 %, Kommunista Párt 26,1%, egyéb pártok 2,2 %. (A fenti
eredményből egyértelműen látszik a baloldali nyomás és fenyegetés az egyébként
konzervatív és vallásos Soroksár irányában.) 1946. tavaszán megkezdődött a hazájuktól,
otthonuktól és vagyonuktól megfosztott törzsökös soroksári svábok kitelepítése.
A kitelepítés indoklásául a hivatalos álláspont szerint az 1941-ik évi
népszámlálás adatait vették figyelembe, aminek alapján a magukat német
származásúnak valló polgárokat kívánták elűzni. Az igazság ennél jóval
tragikusabb, hiszen sokkal kevesebben vallották magukat 1941-ben németnek, mint
amennyi személyt elűztek hazájukból. Az igazság az, hogy a szélsőséges, más
vagyonára áhítozó kommunisták és híveik „németteleníteni” kívánták hazánkat,
így Soroksárt, és ezért semmilyen eszköztől nem riadtak vissza. Felhasználták
azokat az elfajult és lealjasult helyi svábokat, akik a kommunisták
pribékjeiként saját hitüket, fajtájukat és néha még saját családtagjaikat is
elárulták, áldozatul dobva honfitársaikat a bolsevik terrornak. (A soroksári kommunista
svábok közül többet – szegény származása okán – a katolikus egyház, vagy
Soroksár vezetése taníttatott ki a Horthy rendszerben. Ezért „hálából” saját
jótevő egyházuk, hitük, fajtájuk ellen fordulva aljasságok sorozatát követték
el.)
A kitelepítést követően főleg a
Felvidékről, Balmazújvárosból, dél-Biharból érkeztek betelepített parasztok,
akik többségükben a kommunista párthoz tartoztak (1200-1300 fő). A helyi
közélet legerősebb pártja a Szociáldemokrata Párt volt (1500-1600 tag), őket a
Kisgazdapárt, illetve a Nemzeti Parasztpárt követte. A pártok 1947. májusában
közösen kérték a belügyminisztertől Soroksár önkormányzatának visszaállítását, indokul
hozva, hogy a „sváb kitelepítés 1946. április 18. – május 14-e között lefolyt,
illetve teljes egészében befejeződött”. A soroksári képviselő választáson a 30
mandátumból a Szociáldemokraták 11, a Kommunista Párt 10, míg a Kisgazdák 9
helyet kaptak. A kérvény további indokul hozza fel, hogy a 18000 fős község
„baloldali” beállítottságú, és hogy a „16 hónapja tartó önkormányzat nélküliség
nagy hátránnyal jár Soroksár számára”. A járási főjegyző 1947. június 14-én
jelenti, „hogy a község mezőgazdasági művelés alatt álló területéből 92 % van
felszántva és bevetve, 350 hold pedig a világháborús harckocsi és futóárkok
miatt nincs megművelve”.
Soroksárnak Budapesthez történő
csatolásának gondolata már 1942. nyarán felmerült, de akkor a képviselők heves
tiltakozása miatt sikerült ezt elkerülni. Azonban az erőszakos kommunista
diktatúra 1950-ben véget vetett Soroksár önállóságának, és pesterzsébeti
központtal, a két települést összekapcsolva, létrehozta Budapest XX. kerületét.
Unyi János Antal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése