Statisztika és
szerencsétlenségek
A török uralom következtében
pusztasággá vált Soroksárra az első német telepes 1724-ben érkezett. 1751-ben
Soroksár mezővárosi rangot kap, és 1770-ben pedig már 70 telekkel írják össze
lakóit. Egy 1877-es leírás szerint Soroksár „a megye legszorgalmasabb népű,
vagyonos és csinos községeinek egyike, amely magyarokkal és kevés tóttal kevert
német település, s amelyhez adózás szempontjából hozzá tartozott Péteri, Gubacs
és Gyál puszta is”. Dolgos lakossága ekkor már 14.702 holdat művel, és 655
holdnyi szőlőt is. 1910-ben már 12.341 lakosa van Soroksárnak, 1930-ban már
14.387, majd 1941-re 19.000-re növekszik a lélekszám. Ugyanakkor szembetűnő
jelenség a német anyanyelvű lakosság számának apadása: 1770-ben mintegy 100 %,
1880-ban még 79,3 %, 50 év múlva, 1930-ban már csak 57 %. Ennél még érdekesebb
és meghökkentőbb az 1941-es népszámlálási adat, amely szerint mindössze 1.180
polgár, azaz a lakosság alig több, mint 6 %-a vallotta magát német
származásúnak, míg anyanyelvükként valamivel többen jelölték meg a németet.
(Mindez német szövetségben, a II. világháború alatt történt!)
Néhány érdekes adatot szeretnék
említeni a Soroksárt sújtó szerencsétlenségekről is: Alig 11 évvel az első
hivatalos összeírás (1770) után 1781-ben a település nagy része leégett.
1831-ben a nagy kolerajárvány szedte áldozatait Soroksáron is. A XIX. század
legnagyobb soroksári szerencsétlensége 1848. május 1-én következett be, amikor
is leégett a templom, a plébánia és 170 ház. 1853-ban 38 ház vált a tűz martalékává.
1872-ben 172 soroksári polgár halt bele a fekete himlőbe. 1945-46-ban pedig a
háború áldozatai, a kitelepítettek és a kényszermunkára hurcoltak száma
meghaladta a lakosság egyharmadát. A településen élő családok fele megszenvedte
ezt a sorscsapást.
Unyi János Antal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése